Optimalizált légzés
Felejts el mindent, amit valaha is hallottál a megfelelő légzésről.
A jó légzés lehetővé teszi, hogy egészséges módon maximalizálja teljesítménypotenciálját. A rossz légzés számos egészségügyi problémával járhat, és súlyos teljesítménykorlátozáshoz és kimerültséghez vezethet. De hogyan lehet különbséget tenni a jó és a rossz légzés között, és hogyan lehet megtalálni a megfelelő légzést?
A belégzés aktív, a kilégzésnek passzívnak kell lennie. A passzív kilégzést követő belégzést általában az agytörzsben a szén-dioxid-receptorok által kiváltott reflex váltja ki, és teljesen öntudatlanul történik. Ez a "reflexes légzési folyamat" biztosítja, hogy ne lélegezzünk túl. Ez biztosítja a széndioxid (CO2) megfelelő rendelkezésre állását a szervezetben. A CO2 számos létfontosságú kémiai folyamat előfeltétele.
A légzés értékelése ezért soha nem alapulhat kizárólag a légzésmechanikán. Az, hogy valaki a mellkassal vagy a hasüreggel, mélyen vagy sekélyen, gyorsan vagy lassan, vagy bármilyen más módon lélegzik, fontos lehet bizonyos tevékenységek végzése során, de ez önmagában nem használható fel annak átfogó megítélésére, hogy a légzés jó vagy rossz. Ezt csak akkor lehet megmondani, ha ezzel egyidejűleg az ATEMKÉMIÁT is figyelembe vesszük.
Erre a célra fejlesztették ki a DIDAKTIKUS KAPNOGRÁFIA-t. A "helyes légzés" kidolgozására használható a legkülönbözőbb követelmények és helyzetek esetében. Az élet során megtanult és megszilárdult légzési szokások azonosíthatók, az egészségre és a teljesítményre gyakorolt hatásuk elemezhető, és szükség esetén jobb légzési szokások elsajátításával megváltoztathatók.